Mikor vendégvezető voltam, a nyári gyakorlatom alatt, minden körbevezetés alkalmával, megkérdeztem a kedves vendégeket, mit vettek észre először amikor belépnek a templom szobába. A válaszok nagy része az élénk színekre, a vidám hangulatra, a gyönyörű festményekre utalt.
Az első alkalommal, nagyon rácsodálkoztam a válaszokra. Én arra számítottam, hogy az oltárat említik majd meg, hiszen nekem mindig az tűnik fel először. Miután vége lett a körbevezetésnek, vissza mentem a templom szobába. Elhatároztam, hogy megpróbálok úgy belépni, mintha először járnék ott. Akkor talán megérthetem, miért a színeket és a képeket vették észre először.
Belépni a templom szobába, olyan mintha átlépnénk, egy másik világba. A színek és a vidám hangulat, egyből magával ragad mindenkit.
Képzeletbeli vendég vezetésünk utolsó állomásán, vessünk egy pillantás az oltárral szemben ülő személyre. Ő AC. Bhaktivedanta Swami Srila Prabhupada az ISKCON alapítója. Indiában született, vaisnava családban. Az Ő lelki tanítómestere mikor még fiatal volt megkérte rá, hogy menjen el Amerikába és terjessze a Krisna tudatot. Neki akkor még családja volt, nem akarta őket magukra hagyni, így azt mondta, hogy ha letudta a családi kötelességeit, akkor útra kel. 70 éves korában így is tett, felszállt egy gőzhajóra és elindult Amerikába. Pár dollár volt a zsebében, semmi más. Nem voltak ismerősei a másik földrészen, egyedül a Krisnában és a lelki tanítómesterében való hit kísérte az útján. Az út során kétszer kapott szívrohamot, de átvészelte, így partra szállt, Amerika partjain. Az elkövetkező tíz éve, nagyon aktív volt. Tizenháromszor körbeutazta a földet, 108 templomot építtetett világszerte, több ezer tanítványt avatott fel és rengeteg szentírást fordított le szanszkritról angolra.
Minden ISKCON templomba megemlékeznek róla, a templomszobába helyezett szobor formájában. Általában az oltárral szemben szokták elhelyezni.
A főoltáron Radhe és Syama áll, Krisna és az Ő örök társa. Isten saját képére teremtette az embert, ami nem csak a kinézetre vonatkozik, hanem a tulajdonságokra is. Senki nem szeret egyedül lenni. Mindenkinek szüksége van, legalább egy olyan személyre az életébe, akivel mindent meg tud osztani, legyen az öröm vagy bánat. Krisna számára ez Radha.
Az oltári imádatot, egy körülbelül húsz főből álló csapat végzi. Ők azok, akik minden nap, többször is imádatot mutatnak be Krisnának és Rádhának, főznek és öltöztetik őket.
Ezek a szokások, mind a mi felajánlásaink Krisnának. Neki nincs szüksége ezekre, hiszen Ő mindenható, nekünk viszont annál inkább.
Számtalan dolgot ad nekünk, minden nap és mi csak ezekkel az apróságokkal tudjuk igazán kifejezni a hálánkat felé. Hiszen csodálatos dolog ajándékot kapni, de annál szebb ha valaki számára ajándékot adunk. Mindenki számára az a legfontosabb, hogy egy egyedi kapcsolatot alakítson ki Vele.
Krisna-völgy Srila Prabhupada víziója volt. Egy olyan önfenntartó közösség, ahol mindenki életének középpontjában Krisna szolgálata áll.
Utunk ezzel véget ért, de történet még folytatódik, hiszen megannyi mesélnivaló, téma és érdekesség van Krisna-völgyben.